Szia! Király fotó, de nem tudok rá 5öst adni, elöl a kövek miatt. Középen vannak, szerintem tökéletes lett volna, ha ezek a kövek a kép jobb oldalához közelítenének, így annyira bántja a szememet a jobb oldal üressége. Én legalábbis így közelíteném meg ezt a helyet :)
Mondjuk a kő nem butaság.. :) Látod, ez most nem jutott eszembe.. :)
Mondtam én, hogy majd legközelebb...
Bővül a lista, miket kell vinni, babzsák, gumicsizma, erős ember, aki pakolgatja a köveket nekem. :))) Nehéz szakma ez a fotózás, na de ettől szép.
A víz relatíve amúgy nem mozog annyira, szerintem egy kisebb állványt még jól kitámasztva (akár kövekkel elbír) De a babzsákos ötlet tényleg jobb. Köszi a tippet.
Keresel egy megfelelő követ, az bőven van ott Dömörkapunál. Beteszed a vízbe, hogy a teteje épp kilátszódjon. Arra megy a babzsák. Ha vizes lesz az se számít, a hungarocellt nem érdekli, a zsák pedig majd megszárad.
Egy kis állványon lévő fényképezőgépet, bármilyen feje is van, sosem fogsz tudni olyan közel tenni a vízfelszínhez, mint egy babzsákon lévőt. A fejet ugyanis nem fogod a víz alá vinni. A másik: az állvány stabilitását a tömege adja. Mozgó vízben kicsi állvány az minden, csak nem stabil:)
Elmentél fényképezni valamiféle tervvel a fejedben, amit végül aznap nem adott meg neked a természet, viszont kaptál helyette egy másik lehetőséget, azzal viszont nem éltél. Ej de sokszor jártam én is ebben a cipőben.
Arra gondolok, hogy a kép előtere, a nyugodt, sima víztükörrel, a rajta játszó pazar fényekkel és az előtér köveivel egyszerűen szólva káprázatos!! Ez az előtér viszi el ezt a fotót. De nincs eléggé kihangsúlyozva, „csak” 50 %-át kapta a képnek. A háttérben a vízesés már hangsúlytalan, mert túl kicsi, kissé el is vész a kompozícióban. A réteges sziklák szépek, viszont a fények szerencsétlenül tükröződnek róluk, különösen a vízesés két ága közül. A színek gyönyörűek. A nézőpontot pedig ne bánd, ha lejjebb mész, akkor azzal csak az a pompás víz lesz kevesebb.
További szép fotonokat!
Egyébként a kövek nekem annyira tetszenek elől, egy külön fotót is megérnének szerintem, kihagyva a vízesést. Persze nem tudom, mennyre lehet helyezkedni. Nincs messze tőletek, érdemes visszamenni, akár minden évszakban egyszer.
Szerintem működött volna ez a dolog, ha lentebbről tudom megfotózni, ezáltal a "horizont" kisebb teret kap, és hangsúlyosabb tudott volna lenni a vízesés. Ha lentebb elolvastad, akkor bizony felkészületlen voltam, de tervem még ezt a helyet egy sokkal érdekesebb időben megfotózni, reméljük az majd jobb lesz :)
Szia Gergő! Nekem olyan hatású a kép, mintha a fotós nem tudta volna eldönteni, mi is a téma. Nagyon hangsúlyos, és rendkívül fotogének az előtér kövei, ugyanakkor ott van a háttérben a szintén szemet vonzó vízesés. Nálam ütik egymást ebben a megfogalmazásban. Plusz zavaró tényező a világos, napsütötte rész, ami még inkább szétzilálja a képet. Én így látom.
A technika kifogástalan, a színek gyönyörűek. A záridő pont jó.
Lehet, pont erről értekeztetek hosszasan alább, mindjárt elolvasom. :)
Szia,itt már igazán mindent megfogalmaztatok ketten , de összességében akkor is kellemes hangulatú szép fotó és így még érdekesebb lesz más évszakban más körülmények között készült későbbi képeddel ezt összehasonlítani.
üdv Éva
A meglátásaid teljesen jogosak.
Nem a legjobb kép ez a Dömörkapuról... sajnos elég felkészületlen voltam minden téren, és szerencsétlen is.
De hát az időjárást, és azt, hogy mikor vagyunk ott, sajnos nem mindig válogathatja meg magának az ember.
Szerintem egy hideg novemberi, fagyos időszak lehet a legszebb arca a helynek. Amikor már a vízesés szélén megjelennek a jégcsapok, és a lehullott faleveleket hozza a víz. Ezáltal dinamikusabb tud lenni a kép a hosszú záridővel.
A horizontos dologban van is ráció. Csináltam eltolt horizonttal is, de a kövek miatt ez tetszett jobban (a térérzet miatt), ha kisebbre vettem a horizontot nem tudtam belefoglalni a köveket, mert az állvánnyal nagyon a vízszinthez közel kellett volna kerülnöm, de ennél lejjebb nem tudtam már az állványt állítani, se a fejét forgatni. Illetve sajnos cipőben voltam, ami külön nehezítette a dolgot, és így is teljesen elázott a cipőm a vízben, amikor néha mellé léptem. Tervezek direkt egy ilyen nagyon pici kis állványt beszerezni, ami direkt az ilyen talajközeli dolgokhoz lesz jó, akkor meg tudtam volna oldani, hogy a köveket is belefoglaljam, és a horizontot is kisebbre vegyem.
A beszűrődő fényben is igazad van... Fél órával hamarabb vagyok ott semmi gond nem lett volna, de mire leállványoztam, pont olyan helyzetbe került a nap, hogy beszűrődött a fákon, maga a vízesésen meg semmi fény nem volt. Így az a kis napfény, ami ott megjelent igen csak megnehezítette az expót.
Erre mondják, hogy nem szerencsés időben voltam ott, és felkészületlen is voltam. Legközelebb más évszakban, más napszakban, és gumicsizmával, kisebb állvánnyal fogok visszalátogatni oda :) Akkor talán összeáll az áhított kép :)
Mindenesetre köszönöm az ajánlást, az értékelést, és a szerintem túlzó pontszámot is!
Szia!
Szép kis kép lett!Imádom ezt a kis "vízesést",tervezem ősszel elmegyek megfotózgatom,mert talán akkor a legszebb.Érdekes,hogy milyen sok ember megfotózza,hogy mennyire felkapott,s közben meg annyira jelentéktelen helyen van az út mellett lent,hogy aki nem keresi,meg sem találja,pedig ott megy mellette el.De a képről is.
Tetszik nagyon,de a fény ahogy beszűrődik számomra erősnek tűnik.A képet statikussá teszi,hogy a kvázi horizont középre került,s ezáltal szűknek is érzem,vagy pontosítva nem érzem a vízesést kiemelve.Ismerve a helyet(sokat bringáztam a családalapítás előtt,ez volt a pihenőpont a pilisi túráink végén) tudom,hogy mit enged a terep.Tehát a felsorolt apróságokat,tényezőket,nem állt módodban jelentősen befolyásolni.
Alig várom,hogy eljussak megfotózni magamnak,de ha rászánom magam akkor már útba veszem a pilisszentkereszti szurdok tanösvényt is.Ajánlom Neked is,mert igazi fotósparadicsom az év bármely szakában.